Támogató partnerek,
akikre büszke vagyok:

Digitális Szülő Online Otthon Oktatás Tudásbank

Bűn-e sok pénzt elkérni a minőségi oktatásért?

Az életben léteznek olyan területek, amelyeken belül tevékenykedők az átlagosnál is nehezebben képesek jól beárazni a szolgáltatásaikat. A tanácsadás, a vallás és az egészségügy mellett többek között ilyen a magánoktatás is.

Bűn-e sok pénzt elkérni a minőségi oktatásért?

A „bűn” eredete

Időről-időre felmerül az emberekben, hogy vajon jogában áll-e egy tanárnak, orvosnak bizonyos összeghatárokon túl pénzt kérni diákoktól, páciensektől. Persze maga az összeg mindig relatív, még a kritikusok fejében is más helyen van megállapítva az „elfogadható norma”. Akár országonként, kultúránként is eltérhet ennek megítélése.

Össztársadalmi álláspont, amolyan tudat alatti berögződés az emberek fejében, hogy a fentebb sorolt területek művelői bizony nem jogosultak a „nagy pénzekre”, hiszen egyfajta erkölcsi kötelesség nyomja a vállukat, miközben a munkájukat végzik. Ebben a cikkben egy online magántanár szemszögéből fogjuk megvizsgálni a kérdést, aki diákjainak nyújt magasszintű szolgáltatást.

(Csak hogy a kedves olvasó kapjon némi fogódzkodót arra vonatkozón, hogy ma Magyarországon mennyi pénzt lehet keresni online tanárként, álljon itt egy érdekes írás.)

Az elátkozott kapitalizmus

Egy folyamatosan és intenzíven globalizálódó világban élve megszoktuk, hogy a mindennapokban két nyelv van, amit jellemzően ért a többség. Egy elsődleges és egy másodlagos. Az utóbbi az angol nyelv, amely mára már megkerülhetetlenné vált, az előbbi pedig nem más, mint a pénz maga. A pénz, mint olyan, ha nem is a mai formájában, de tulajdonképpen az emberiség történetét átszövő eszköz már létezésünk hajnala óta. Egy önmagában értéktelen, mégis megkerülhetetlen értékmérő eszköz, melynek megszületését pusztán logikus és praktikus megfontolások generálták.

Ha képesek vagyunk ekképp tekinteni a pénzre, máris átalakulhat fejünkben egy-egy tárgy vagy szolgáltatás ellenértékének a megfizetése, és az ehhez fűződő pozitív vagy negatív élmények. Ezúton valójában teljesen relatív fogalommá válik fizetőeszközünk. Kombinálva mindezt azzal, hogy egy szabad világban végsősoron mindig rajtunk múlik, hogy egy vásárlás, megrendelés esetén hajlandók vagyunk-e fizetni vagy sem, máris más fénybe helyez mindent. A pénz, mint olyan, nemcsak azért hat inspirálóan sokakra, mert rajta keresztül egy jóval kényelmesebb állapotba juthat el a gyarló ember, de különböző nemes célokra használva kiterjedt tömegek életét is képes nagymértékben és gyökeresen megváltoztatni. Igen, csakis akkor, ha van belőle elegendő, és ha mellé nemes cél is társul. Tehát elsőként képesnek kell lenni megkeresni a pénzt – lehetőleg törvényes keretek között –, utána lehet jótékonykodni, vagy hasznossá válni a társadalom felé.

Száz szónak is egy a vége, mielőtt felesleges és bonyolult mélységekbe húznám magam, hadd idézzem meg egyik amerikai „online mentorom” szavait, aki nagyjából a következő gondolatokkal hűtötte le a kapitalista rendszert – és benne a pénzt – bírálókat, átkozókat:

„Dobj el minden autót, mert az autót kapitalisták találták fel. Dobj el minden számítógépet, mert azokat is a kapitalisták találták fel. Dobd el az internetet és a könyveket, mert azok is kapitalista találmányok. Igen, a Bibliát is dobd el kedvenc regényeiddel és önfejlesztő könyveiddel együtt. Kapitalisták nélkül azokat sem lapozgathatnád. Dobd el a csapvizet, a wc-t a konyhát, a házadat, az ágyadat, a ruháidat, az ételedet a hűtőből. A hűtővel együtt mindent dobj el, hiszen kapitalistáknak köszönheted valamennyi javadat, melyek jól megalkotott rendszereken keresztül napi szinten az életedben léteznek, vagy eljutnak hozzád.”

Merész szavak, de egytől egyig igaznak érzem őket. Jóllehet, a fentebb idézett úriember (Patrick Bet-David) sem állítja, hogy a kapitalista rendszer tökéletes lenne, és tisztában van annak túlkapásaival. (Lásd, rossz kezekben halmozódó vagyonok kimondottan károsak lehetnek.)

A fenti sorok alapos illusztrálására álljon itt egy kimondottan vicces videó Németországból.

Árazni tudni kell!

A kulcsszavak mindig az értékadás, az egyensúly és a piaci igények. Ha valaki vállalkozásba kezd (lásd online tanítás), jó esetben két szempontot tart a szeme előtt. A pénzkeresetet és a szabadságot. A maszek orvos vagy a tanácsadó is ezeket a lehetőségeket vizsgálja meg, mielőtt kilép a vállalkozósdi ingoványos színterére. Bárki elhiheti, nem egyszerű döntések ezek, és a piac mindenkori igénye az, ami ezeket a vállalkozókat, vállalkozásokat életben tartja. Vagy éppen kivégzi… Márpedig a piac felettébb szigorú. Ha egy ügyfél nem azt kapja, amit várt, vagy nem bízik egy szakemberben, roppant gyorsan szelektál és keres mást az elvégzendő munkára. Ez így rendjén is van.

Hogy a felsorolt területek érzékenyek? Ha egy tanár a megfelelő kompenzáció mellett képes a szolgáltatását tovább bővíteni, magasabb színvonalra emelni pusztán azért, mert jobban be tudja osztani az idejét, el tudja mélyíteni a tudását, melyet aztán átad diákjainak, akkor vajon nem win-win helyzet áll elő? Ha az orvos tovább tudja fejleszteni eszközparkját, mellyel a munkájának minőségét tökéletesíti, vagy éppen alaposan megfizeti alkalmazottjait, akik ezért motiváltabban dolgoznak, akkor mindez elítélendő csupán azért, mert orvosunk nem dolgozik olcsón?

Én úgy látom, hogy a kritikusoknak el kell tudniuk engedni az előítéleteiket. Mindig érteni kell a másik felet is, aki azt a bizonyos szolgáltatást nyújtja. Bele kell tudni érezni valakinek a helyzetébe. Természtesen ettől még kommunikálhat valaki unszimpatikusan, vagy lehet mohó, kapzsi. Ezek a tulajdonságok az árazáson túl is kiütközhetnek, de ahogy korábban mondtam, az „ügyfeleknek” mindenkor szuverén joga, hogy ragaszkodnak-e egy bizonyos szakemberhez, vagy keresnek valaki mást jobb feltételekkel.

…és hogyan áraz egy online tanár?

Ami pedig a tanárokat illeti, egy egész fejezetet szenteltem a Sikeres Online Oktató hasábjain a hatékony árazási stratégiáknak. Bármennyire is tűnik meglepőnek, de a mindenkori árazás nem más, mint pszichológiai kérdés, avagy elhiszem-e magam saját magamról, hogy a képességeimnek megfelelő árat szabtam-e magamnak, vagy önbecsülési hiányokkal küzdve mélyen aláárazom magam, esetleg túlzott ambícióktól fűtve aktuális tudásom fölé lövök.

(Halkan súgom csak meg, volt idő, mikor engem is többen bíráltak a közvetlen környezetemben, hogy túl drága tanár vagyok, és magas árakat szabok. Én azonban tudtam, hogy a jó árazás egyúttal a hozzám érkező diákok számát és minőségét is pozitívan befolyásolja. Erről részletesen talán majd egy másik írásban…)

Nos, akár így, akár úgy, ha nincsen egyensúly a folyamatban, valaki mindig sérülni fog, és bárki elhiheti, hogy ez túlnyomó többségben az adott tanár lesz. Az ő lelke egészen pontosan. Mint egy jóravaló alkalmazott, aki szégyenletesen kevésnek érzi a fizetését, de emelést kérni nem mer, vagy az, aki maszekként Mekk mestert megszégyenítve pimaszul sokat sarcol valamiért, amihez valójában nem ért. A blöff előbb-utóbb kiderül, a sarlatánt porondra emelik, és bizony sokkal jobban fáj az, amikor az ügyfél ítél és elégedetlenül távozik, mintsem türelmesen és stabilan rögzítjük az árat aktuális munkánk értékének megfelelően.

Sok sikert kívánok minden online tanárnak!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

A Sikeres Online Oktató könyv rengeteg időt és energiát fog megspórolni neked ahhoz, hogy már rövid távon főállású online tanárrá válhass. Ne járd végig a felesleges köröket, invesztálj a tudásodba és az életedbe! További információkért látogass el A Sikeres Online Oktató hivatalos oldalára.